Ez egy hallatlanul nehéz helyzet, hisz egy szenvedélybeteget nem lehet arra kényszeríteni, hogy segítőhöz forduljon. De nem kell megvárnod, hogy társad elérje „a gödör legalját”. Számos terapeuta a következő lépéseket ajánlja, melyekkel hozzásegítheted szenvedélybeteg hozzátartozódat a kezelés iránti igény kialakulásához:
“ADDIG?! ADDIG MIT TEGYÜNK?
mert hazudnak!tagadnak!mindenkinek és önmaguknak is!”
“A mi családunk is tanácsot, segítséget kér, hogy mivel ébresszen rá egy értékes és jó embert arra, hogy amit csinál, az betegség és fizikailag-lelkileg tönkreteszi saját magát és a környezetét.”
Ezeket a kérdéseket az előző bejegyezés kapcsán intézték hozzám. Bár én is tudnék válaszolni rájuk, mégis úgy döntöttem, hogy egy olyan valakit hívok segítségül, aki nálam sokkal hitelesebben tud “tanácsot adni”. Ez a valaki pedig nem más, mint az édesapám.
Egy olyan levelét szeretném megmutatni, amit még akkor írt nekem, amikor a függőségem legsúlyosabb szakaszában voltam, de mégis jelét adtam annak, hogy szeretnék leszokni.
Péter, a magányosan élő egykori műszaki igazgató múmiává zsugorodott holtteste az előszoba végében hevert az üveghegyen, amikor a szomszédok rátaláltak. A nappalit sörös- és hubertuszos üvegek borították.
Mint tudod, a Józanság Hírlevélben feltettem azt a kérdést, hogy megítélésed szerint egyszerű-e megszabadulni káros szokásainktól.
A válaszadók egy része azt válaszolta, hogy igen.
Pár napja újra azon kezdtem törni a fejem, hogy vajon mi lehet az oka annak, ha valaki nem akar megválni a káros szenvedélyétől. Vajon miben hasonlítanak egymásra azok, akik nem akarnak leszokni? Vannak e-egyáltalán közös vonások?
Akik olvassák a Józanság Hírlevelet, tudják, hogy karácsonyi jókívánságként ugyanazzal a történettel kedveskedtem, mint tavaly. Annak, hogy ismételten ugyanazt a történetet küldtem, és hogy ez a jövőben is így lesz, egyetlen oka van.
Ha megnézed ezt a videot, ízelítőt kaphatsz abból, hogy milyen
eszközökkel segítjük a hozzánk fordulókat.
Jövő hét vasárnap 10 fő részvételével elindul a Józanság Felépülési Program.
Nem volt könnyű az elmúlt hét, végig azon izgultam, hogy össze fog –e állni a minimum 10 fős csoport, ugyanis ez volt a feltétele a Józanság Felépülési Program elindításának. Nem azért izgultam, mert nem voltam biztos abban, hogy amit ajánlunk, az elég vonzó –e, hanem azért, mert tudom, hogy a legtöbb alkohol- vagy drogproblémával küzdő számára hosszú út vezet a végső döntésig. Pontosan tisztában voltam vele, hogy nem adtam túl sok időt a gondolkodásra.
Miközben a Józanság Felépülési Program indulásáról szóló bejelentést írtam, megütötte a fülemet az RTL klub Fókusz című műsorának a reklámja.
A holnap esti (RTL Fókusz 2008-09-22) fókuszban többek között Bajor Imre és Koós János fogják bemutatni ivási szokásaikat a nagyközönségnek.
Tizenkét évvel ezelőtt, amikor a heroin-függőségemmel kezeltek, valaki félrehívott, és megajándékozott egy nagyon egyszerű tanáccsal. Csupán pár szót mondott, de azok az egész életemet megváltozatták.
© 2008 Józanság Blog