3
hétfő
Az addiktológiai kezelés sikertelenségét jelzi-e a szerhasználatban megnyilvánuló visszaesés?
Nem, a visszaesés nem jelenti azt, hogy a kezelés eredménytelen lett volna, mivel a szerfüggőség krónikus voltából adódóan a szerhasználat ismételt megjelenésének lehetőségével minden esetben számolni kell, sőt a visszaesés általában valószínűsíthető is.
A szenvedélybetegek és a szerhasználók esetében jellemző visszaesési ráta (azaz a tünetek kiújulásának valószínűsége, illetve gyakorisága) nagyfokú hasonlóságot mutat számos – a szenvedélybetegséghez hasonlóan különböző fiziológiai és viselkedésbeli komponensekkel is bíró, és jól ismert hatásmechanizmusú – krónikus betegség visszaesési rátájával, például a cukorbetegségre, a magas vérnyomásra vagy az asztmára jellemző adatokkal. Ezeknek a krónikus betegségeknek a kezelése pedig általában az adott állapotokra jellemző, mélyen rögzült kóros magtartásformák megváltoztatását is igényli.
Tekintettel arra, hogy a terápia révén megvalósítandó változtatás egy meglehetősen időigényes folyamat, a kezelés során vagy azt követően bekövetkező esetleges visszaesés nem jelenti azt, hogy a kezelés kudarcot vallott, hanem azt jelzi, hogy a kezelést fenn kell tartani, vagy esetleg módosított terápiát vagy más terápiás módszert kell alkalmazni.
Az ábra arról tanúskodik, hogy a kezelésben részesülő szerfüggők esetében jellemző visszaesési rátát a cukorbetegek, a magas vérnyomásban szenvedők és az asztmások esetében jellemző visszaesési rátához viszonyítva megállapítható, hogy a visszaesés gyakorisága a különböző krónikus betegségek esetében hasonlóságot mutat (csakúgy, mint például a gyógyszerszedési fegyelem).
Ennek megfelelően a szerfüggőség bizonyos értelemben ugyanolyan betegségnek tekintendő, mint más krónikus betegségek, és az esetleges visszaesés alapvetően az ismételt beavatkozás szükségességét jelző – és nem a kezelés sikertelenségére utaló – tényezőként értelmezendő.