szeptember
17
szombat


A függő belső játszmái


Amikor szerhasználóként azon a ponton is túljutunk, amelyen nem szeretnénk, mert nem tudjuk, mi vár ott ránk, hát, az bizony elég rémisztő.

Emlékszem, annak idején hányféle okot kerestem – és találtam – arra, hogy piálhassak, cuccozhassak.

És ugyebár tudjuk, aki keres, az talál.
Szóval, mindig meg tudtam indokolni, mindig sikerült felhatalmazást kapnom magamtól…
A kérdés csak az, hogy vajon miért nem valódi megoldásokat kerestem a problémáimra?
És miért nem a szabadságot vagy a boldogságot kerestem? Miért elégedtem meg ezeknek csupán a látszatával?
Na, nézzük meg a tipikus belső játszmáinkat, amelyek segítségével olyan jól be tudjuk csapni önmagunkat. Hogyan is gondolkozik egy szerfüggő?
1. Társaságba megyek. Olyan emberek lesznek ott, akiket szeretek. Olyan jó lesz együtt inni meg bulizni!
(Józanon vajon nem élvezném a társaságukat, ha már annyira kedvelem őket?)
2. Megint társaságba megyek. Olyan emberek lesznek ott, akiket nem csípek. Kell valami, egy kis pia, hogy túléljem valahogy.
(Eleve miért megyek hülyék közé? Jó, tegyük fel, hogy valamiért kötelező mennem. De akkor meg mi lenne, ha inkább józanon megfigyelném, mi irritál azokban az emberekben, és beismerném magamnak, hogy valójában mi zavar annyira. Esetleg megpróbálhatnék egy kicsit nyitottabb lenni: „Meglátjuk, milyen lesz.” – ki tudja… De az is lehet, hogy csak félreismertem azokat az embereket, hiszen valószínűleg minden egyes alakalommal, amikor találkoztam velük, jól be voltam nyomva.)
3. Egy kis bátorságra van szükségem. Nagy feladat előtt állok. Be vagyok tojva rendesen! Most tényleg jól jönne egy ital…
(Nem is tudtam, hogy bátorságra egy üveggel vagy egy pohárral is szert lehet tenni! És ha már idáig eljutottam, és valami komoly feladatot bíztak rám, akkor valószínűleg meg tudok vele birkózni pia nélkül is, mert úgy tűnik, kiérdemeltem mások bizalmát.)
4. Marhára depis vagyok. Mi értelme az egésznek? Nem lehet valamit inni? Van valahol egy kis fű?
(Hát, ilyen hozzáállással nem csoda, hogy depis vagyok. Nem kéne vajon inkább egy kis sport meg valami egészséges kaja? Ha alkohollal és cuccal „táplálom” magamat, a sejtjeimet, akkor mitől is lennék kirobbanó formában? Talán érdemes lenne összeszednem magam – lehet, hogy csak van valami oka annak, hogy megszülettem és létezem.)
5. Feszült vagyok. Rengeteg a meló, és most már lazítani akarok.
(Oké, semmi gond, de egész biztos, hogy minden egyes nap valóban annyira feszült vagyok, hogy be kell rúgnom? Lehet, jót tenne, ha sportolnék. Meg lehet, hogy a meditáció is jó valamire.)
6. Nem akarok ezzel foglalkozni…
(Biztos, hogy jó a struccpolitika? Ha az elmúlt 10 évben magától nem oldódott meg a probléma, akkor lehet, hogy megérett rá az idő, hogy szembenézzek vele.)

Hozzászólok