július
2
szombat


Tedd tönkre azt, ami tönkre tesz!


Amikor rájöttem, mi ennek a kijelentésnek a lényege, megváltozott az életem. És egy olyan eszköznek kerültem a birtokába, amelyet bármikor használhatok arra, hogy elérjem a céljaimat.

Egy függő esetében szinte természetes, hogy a viselkedésével tönkre teszi magát. Van, akinek tudat alatt az a célja, hogy kárt tegyen magában, van, akinek pedig az, hogy élvezetekhez jusson, mégpedig bármi áron.
A függőségekkel és az azokkal társuló gondolatokkal komolyan roncsoljuk magunkat, súlyosan károsítjuk a testi-lelki egészségünket, de úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben az, hogy ezzel tisztában vagyunk, még nem elegendő ahhoz, hogy változtassunk.
Pedig valójában nincs is szükség olyan nagy változtatásra! Szerintem sokan csak azért nem tesznek semmit, mert nehéznek vagy lehetetlennek tűnik számukra megszabadulni egy olyan szokástól, amely oly régóta uralja az életüket.
Nos, ami engem illet, személy szerint én erre jutottam:
Tudom magamról, hogy destruktív természetű vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy sok mindent eltiprok és tönkreteszek magam körül, és azt is tudom, hogy a legtöbbször éppen magamat rombolom. Persze hosszú éveken át próbáltam kiirtani magamból ezt a hajlamot annak reményében, hogy ha megváltozok, akkor megszabadulok a függőségtől, és végre boldog lehetek.
De végül egyszer sem sikerült felülkerekednem a természetemen…
Függőségekkel azonban már nem küszködök, és boldog vagyok.
Igazából csak annyit tettem, hogy azt az irdatlan mennyiségű „pusztító energiát”, amellyel valami oknál fogva rendelkezem, többé nem fordítottam magam ellen, hanem elkezdtem másfelé irányítani, másra használni. Ahelyett, hogy megszabadultam volna tőle, valamitől, ami a személyiségem szerves részét képezi, elkezdtem a javamra fordítani. Egy olyan eszközt kovácsoltam belőle, amely arra szolgál, hogy eltiporjam vele a félelmeimet és a rögeszméimet, és leromboljam a korlátaimat.
Azóta ha elgyengülök, vagy negatív gondolatok gyötörnek, csak azt mondom magamban:
„Felhasználom a bennem lakozó pusztító erőket, hogy ledöntsem az előttem tornyosuló akadályokat – lerombolom a korlátokat, kiirtom a félelmet, végzek a kishitűséggel!”
Ami korábban a legnagyobb ellenségem és szégyenem volt, ma már szinte minden egyes nap átsegít a nehéz pillanatokon, és erőt ad ahhoz, hogy 100%-ig önmagam legyek.

Hozzászólok