június
11
csütörtök


A felépülés kulcsa egyetlen szóban rejlik.


Abban kell segítenem egy alkohol-vagy drogfüggőt, hogy:

-DÖNTSÖN-

 

Utánanéztem, hogy milyen rokonértelmű szavaink vannak a józan szóra.  A következőket találtam:

érett
felelősségteljes
komoly
bölcs
higgadt
megfontolt
okos
indokolt
elfogulatlan
pártatlan
semleges
tárgyilagos

A józanság szó szinonimái  pedig a következők:

felismerés
ráeszmélés
rádöbbenés
józan ész
higgadtság
kiegyensúlyozottság

Most már nyilván Te is látod, hogy miért

 a DÖNTÉShozatal a kulcs.

 

A döntés szó szinonimái még közelebb vihetnek a felismeréshez:

határozat
határoz
elhatározás
ítél
állást foglal
választ
szándék
akarat
törekvés
hajlandóság

Mielőtt részletesebben kifejteném, hogy ez a szócska hogyan segíthet Neked vagy hozzátartozódnak, szeretném, ha átnéznéd a közvéleménykutatás eredményeit!

Közvéleménykutatás eredményei

 

Az értékelés során a számtalan lehetséges szempont közül most csak egyet vettem alapul. Azt vizsgáltam, hogy hányan gondoltátok úgy, hogy a döntés a legfontosabb a felépülés kapcsán.

A döntés szót és annak szinonimáit, illetve a szavak különböző ragozott formáit vettem figyelembe az összesítés során.

A helyes válaszadók a következő szavakat, valamint azok ragozott formáit használták:

 

Használt kifejezések

A szavak előfordulásának gyakorisága
(alkalom)

A kifejezést használó emberek száma

Döntsön

10

6

Elhatározás

2

2

Változtat

8

7

Akarat

32

18

Törekvés

1

1

 

A feltett kérdésre a blogon 132-en, e-mailben pedig 11-en válaszoltak.

A 143 válaszadó 17%-a, 25 fő tudta a helyes választ.

 

A kapott eredményt sokféleképpen értelmezhetjük, az viszont nyilvánvalóan látszik, hogy a válaszadók jelenetős része nem azt tartja a legfontosabbnak, hogy a döntéshozatalban kell támogatni egy szenvedélybeteget. Érdemes lenne megnézni, hogy akkor mit. Mi lehet vajon az, ami a legtöbb hozzászóló szerint a megoldás kulcsa?

Következő bejegyzésemben a DÖNTÉSHOZATAL fontosságáról fogok írni.

13 hozzászólás

  1. sándor jún 13

    43 éves férfi vagyok alkoholista.A döntésről csak annyit szeretnék elmondani,hogy az én esetemben ez a következő -képen alakult. Én is nagyon sok mindent kipróbáltam,hogy letudjam tenni az alkoholt.Soha nem hittem volna ,hogy a napi két kis sörtől ( amit esténként engedélyeztem magamnak)ilyen fokú függőséghez el lehet jutni.Én most 16 hónapja nem iszom,és ahogy vissza gondolok arra mennyi rossz ért az alkoholizálás miatt,nyugodta állíthatom hogy az borzalmas volt.A döntés ami a legfontosabb, és ha az ember meghozza elindul egy olyan folyamat ami tényleg a józan élethez vezet.Ez így olyan egyszerűnek tűnik, de igaz.Én javaslom azoknak akik nehezen teszik lesz italt próbálják ki csak mondjuk kezdésnek,hogy 1 hónapig nem isznak alkoholt (állítom nem lesz olyan borzalmas)és írják le egy füzetbe milyen rossz,és milyen jó dolgok fordultak elő ez idő alatt.Utána ellehet mindenkinek dönteni,hogy megéri-e.Én nem akarom senkinek az észt osztani,de rengeteg pozitív dolog történik az emberrel ha sikerül!!!!

  2. Dudits Dénes jún 13

    Kedves Sándor!
    Köszönöm, hogy Te is megerősíted, hogy a Józanság minden esetben egy döntés eredménye. A döntés meghozatalát elősegítő tanácsod pedig szerintem EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS.

    Szép napot!
    Dénes

  3. KIDMEN jún 16

    http://index.hu/tudomany/2009/06/16/az_alkohol_megvaltoztatja_az_agymukodest/

  4. hapless jún 17

    Kedves Sándor!Nekem nyugodtan, sőt kérem, hogy “ossza az észt”, mert mint érintett el tudja mondani, hogy mit várt el a hozzátartozójától, amikor ivott. Mi volt, ami bosszantotta és mi volt, ami a DÖNTÉS felé irányította. …de nagyon kérem a teljes őszinteségét (már legalábbis addig a határig, ami a magánszféráját nem sérti). Én hozzátartozó vagyok és a páromtól, ha kérdezem, soha nem ad választ, hogy miért, mit, hogyan…, így én magam sem tudok vele mit kezdeni vagy segíteni, mert teljesen elzárkózik mindenkitől, mindentől. Mikor volt az a pillanat, amikor belátta, hogy ez így nem mehet tovább? Köszönöm.

  5. KIDMEN jún 20

    http://kepfeltoltes.hu/090617/jelleggorbe_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

  6. sándor jún 22

    Kedves Hapless!Hogy mi volt az a pont? Amikor már az élet a tét. Nekem már a végén sikerült olyan szinten leittasodni,hogy újra mentő volt a megoldás, ugyanis ittasan sikerült úgy elesnem,hogy ömlött a fejemből a vér, és ha a feleségem akkor nincs otthon akkor valószínű, hogy most én nem írok itt.MI a Megoldás?Most már én is rengeteget gondolok arra,hogy miért kellet annyi inni.Én így utólag azt tudom mondani,hogy minimum 1 ember kell,akit nagyon szeret az alkohol beteg,ez már egyedül ilyen szinten már nem megy.Én addiktológus segítségét kértem.Én a mai napig olyan gyógyszert szedek,amire ha iszik az ember,oda kevés a sima mentő: oda rohamkocsi kell.Az orvosom azt mondta,ha úgy gondolom,hogy iszom,akkor egyből ivás ellőt tárcsázzam a mentőt.Utólag azt kell hogy mondjam,nem tudom miért volt olyan fontos az ivás.A hozzátartozójának csak annyit mondanék,hogy az élet százszor fontosabb,mint az ital.És ami a legfontosabb,a BEISMERÉS!Amig a párja nem ismeri be,hogy alkoholfüggő,soha nem fogja letenni az italt.Ígéreteket fog csak hallani.Hogy önnek mit kéne tennie?Próbálja meg megértetni a párjával,hogy orvosi segítségre van szüksége.SOK siker kívánok önöknek!Sándor

  7. Hapless jún 22

    Köszönöm Sándor! Próbáltam már megértetni a párommal, hogy orvosi segítségre van szüksége, nem megy.

  8. Éva ápr 9

    Fiam drogos. 16 éves.15kg-ot fogyott, nem eszik, ha mégis, hasmenéses, csavarog, nem jár iskolába, néha agresszív, depressziós…Jártam pszichiáternél, drogambulancián, bevontam az iskolát, a rendőrségen szinte hetente bejelentem az eltűnését, jegyzőkönyvbe veszik, hogy drogos.Mindenhol egy dolgot mondanak, majd ha lesz motivációja leszokik.DE mikor? Meddig süllyed még?Én vagyok a gyámja felelősségre vonhatnak akár az iskolakerülésért. Mégsem tehetem azt, hogy hívom a mentőt, és elviszik valahová kényszergyógykezelésre?Miért van rá bízva? Hisz látom, ahogy lefelé megy, ahogy leépül!!!A rendőrségi elterelésről meg nem igazán hallottam jót. Ambuláns kezelés, egyik fülén be, a másikon ki, amit mondanak.Hát nincs segítség????

  9. Barbara aug 13

    Kedves Sándor!
    A családtag, vagy akit szeret ha jól értem kevés volt a gyógyuláshoz?

  10. péceli rita júl 14

    Párom állitólag 40 éve iszik. Ez most derült ki, családi titokként kezelték. Több évet éltünk együtt, láttam én rosszulléteket, bealvásokat. A helyzet akkor súlyosbodott, amióta nem dolgozik, anyagilag padlóra került.Több évig előtte külön voltunk, állitólag akkori társasága se tagadta meg az italt. Amióta nem dolgozik megteheti, hogy akár 3 hétig is igyon egyfolytában. Kisebb, napszaki józanodások vannak,aztán belesüpped. Ilyenkor nagyon rossz emberek társaságát keresi.Októberben háziorvosonál lett rosszul, agressziv volt, beutalták pszichiátriára, ahol elkezdték az elvonót. Szörnyű körülmények vannak egy pszichiátrián, azt hittük, hogy ez aztán az utolsó szál,ide többet nem akar visszakerülni. Itt kiderítettékazt is, hogy zugivó, hisz berúgni, inni soha senki nem látta, csak a végeredményt.Visszafogadtuk őt a családba, támogattuk mindenben, anyagilag is normális hátteret biztosítottunk, adósságait kifizettük, tehát mondhatni adva volt minden a normális élethez. Október után kb. 3 hónapig tiszta volt, szedte azt a bizonyos gyógyszert amire nem lehet inni. Azt mondta egyébként, hogy nem fogja örökké szedni,mert az károsítja a máját. Lassan le is állt vele. Márciusban volt már egy visszaesés,október óta tudom mi az a delirium, s azóta már több ilyen is volt. A legrosszabb volt kb. 1 hónappal ezelőtt, akkor 3 hetes ámokfutás volt, a nyugdij egy hét alatt elfogyott, már kenyérre se tellett. Ő egy diplomás ember, szép lakással, műtárgyakkal, ilyenkor mikor iszik visszavonul ebbe a lakásba, nem nyit ajtót, nem veszi fel a telefont. 3 hét után aztán visszakullogott ennivalóért, s mindent megigért.Elmentünk a Funk doktorhoz, aki beültetéseket végez. De már menetközben mondta, hogy ő erre biztos allergiás, ő nem biztos benne, hogy ez kell neki. Közben szedte újra a gyógyszert, mignem két napja lebukott, éreztem az alkohol szagot, idejével nem tudott elszámolni, tegnap pedig már ismét hajléktalan barátait látogatta a Tabánban. Mivel nem köt minket semmi sem össze, az én életem normális,rendezett, nem tudom ezt vele végigcsinálni. Valahol nagyon sajnálom, de az én életem is fontos.Ő sose gondoskodott a gyermekéről, most pedig mi adjunk neki még kenyérre is pénzt, mert elissza? Mi lesz vele, mit csináljak? Anonim alkoholistákhoz nem hajlandó elmenni, ahogy vannak józan időszakai mindent tagad, hatalmas erőt érez magában. Ráadásul mostanában előttem szedte a gyógyszert, igaz az orvos feleket ajánlott, és mégis iszik? Hogy lehet, hogy nem árt meg neki? Van akinek immunis már erre is a szervezete? Csináljam vele tovább, vagy hagyjam sorsára? mert ebbe én és a lányom is tönkremegyünk.

  11. Józanság júl 24

    Kedves Rita!

    Ön, egy gyakorta megtörténő esetről ír, amely sajnos több családban is mindennapos. Hosszú éveken keresztül történő próbálkozások, többféle orvosi segítség ellenére, egy fizikailag, pszichésen leromlott állapotú alkoholfüggő életének a részese. Több hozzátartozó küzd azzal, hogy megpróbál mindenféle segítséget mozgósítani, de falakba ütközik, ugyanakkor magára hagyni sem meri az emberi lét mélypontjára süllyedt családtagját.

    Több fontos fogalmat is leírt, amely tükrözi a helyzetet, amiért nem tud/tudott a párja kilépni az alkohol okozta „ördögi körből”. Már a „zugivás” is árulkodó, hisz még a környezete előtt sem vállalta fel az ivását. Ha a környezet, a társadalom – vagy az eredeti család részéréről – nagy a tiltás, akkor ez félelemként épül be a személyiségbe. Ez a tiltás, még az alkohol jutalmazó hatása mellett is igen erős, amely megakadályozhatja, hogy felvállalja az alkoholfogyasztás tényét. Fontos tény az is, hogy a köztudatba beépült tudásformák, – vagyis- hogy orvosi segítséggel, gyógyszerek, beültetések segítségével le lehet lemondani a függőségről, azt az illuzórikus érzetet adják, hogy egy külső, kémiai anyag majd megoldja azt, amihez legtöbb esetben még nincs meg a tényleges belső döntés, elhatározás sem. Ebből fakad, hogy az alkohol jutalmazó hatása előbb-utóbb sokkal erősebb, és kijátszható minden gyógyszeres „vélt” segítség. A próbálkozások, kudarcok, a külső nyomás, viszont komoly bűntudatot, és szégyenérzetet okoz, amelyre válaszként elmenekülés, bezárkózás, és újabb italozás lehet a válasz.

    A felépülés, mindig egy döntéssel kezdődik, amelyet csak a függő személy tud meghozni önmagában. Minél hosszabb problematikus időszak áll valaki mögött, annál inkább leépül az önbecsülése, annál nehezebb ezt megtennie, főként, ha egy csoport (pl. a hajléktalanok) jutalmazó szerepe nagyobb számára.

    Mégis, mit lehet tenni?

    Elsősorban azt javaslom, hogy mit ne tegyen! Ne azt mondja el, hogy mivé tette, vagy teszi az alkohol, mert csak ellenállást, újabb bűntudatot vált ki. A győzködés, büntetés sem használ, hisz önmaga is látja, hogy hová sodorta a szeretteit, ez önmagában is büntetés számára.

    Hogyan tud segíteni egy családtag?

    Az alkohol okozta családi játszmák (mint, pl.: én beveszem előtted a gyógyszert, de te akkor sem tudsz nekem segíteni…, vagy: „senki nem tud nekem segíteni, de figyeljetek rám…) miatt nehéz szerepe van a hozzátartozónak. Mondhatjuk azt is, hogy az erős segíteni vágyás, bizonyos esetekben csak olaj a tűzre és mostanra ellenállást, vagy (nem tudatos) büntetni vágyást vált a függőből, hogy nem segítik ki őt a bajából.

    Mit lehet tenni?

    A játszmák leépítése miatt, ne éreztesse, hogy mindenáron meg akarja menteni, elfogadni, hogy, jelenleg ebben a helyzetben van, ő itt tart. Állást foglalni, határokat szabni, hogy hol, mennyiben, miben tudunk segítséget nyújtani számára.

    Azt erősíteni, ami még pozitívum, amely erőforrásai ebben a helyzetben is fellelhetők, ha vannak tiszta napjai megdicsérni, ez jutalmazásként jelenik az agyműködésben. Olyan személyt bevonni, hogy beszélgessen vele, akihez nem kapcsolódik bűntudat, akitől a segítséget elfogadja, aki erősítheti az önbizalmát, és csökkentheti a belső félelmét a kudarctól. Ez lehet egy barát, egy olyan segítő személy, aki már leszokott, aki kellően vonzóvá tudja tenni számára a józanságot, aki motivációt, erőt tud adni az elmozduláshoz, a döntés meghozatalához.

    Kedves Rita!
    Az életünk mindig döntések sorozatából áll. Mint ahogy a párja sem, ön sem tudja kikerülni a döntést. Döntenie kell, arról, hogyan tovább, mivel segítheti önmagát, szeretteit, és a párját is. Kívánok hozzá önbizalmat, erőt, és kitartást!

    Üdvözlettel:
    Dudits Dénes

  12. Vajda Sándor jan 10

    Sziasztok! Sándor vagyok, alkoholista.
    Nem ittam alkoholt 797 napja. Kb. 26 évig ittam kórosan hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Régóta tudtam, hogy baj van, de csak a pszichiátriáig jutottam el. Így alkoholizmusom mellé gyógyszerfüggőség is társult. /A gyógyszerekről nekem nehezebb volt lejönni mint a piáról./ Azt hittem, én megtudom oldani a problémáimat. Rengeteg kísérlet történt, míg egy alkalommal piásan hazaérve feleségem, családom nem fogadta köszönésemet, nem kérdezték, hol jártál, miért ittál, nem szóltak hozzám. Öngyilkosságot kíséreltem meg, megmenekültem és ez után tudtam segítséget kérni. Ez volt az én mélypontom. AA -ba jártam, járok, terápiára kerültem és dolgozok a felépülésemen. Magamért teszem. Amiért ezt leírtam: Úgy gondolom, nem tudható,hogy kinek mi lesz a mélypontja, melyik lesz az a csepp, amelytől túlcsordul a pohár. Az biztos, ha a családban, munkahelyen nem beszélünk a problémáról, a függő társban nem tudatosítjuk, hogy gond van akkor nem lesz változás a család életében.
    Üdv:
    Sándor

  13. Bubo ápr 9

    Kedves Sándor,

    Mi annak a gyógyszernek a neve, amire nem szabad innod?

Hozzászólok