3
kedd
Elhitte a legnagyobb hazugságot!
Péter, a magányosan élő egykori műszaki igazgató múmiává zsugorodott holtteste az előszoba végében hevert az üveghegyen, amikor a szomszédok rátaláltak. A nappalit sörös- és hubertuszos üvegek borították.
Péter elhitte a hozzátartozók, a szakemberek, a barátok, a társadalom és saját maga legnagyobb hazugságát: “Káros szokásainktól nehéz, sőt szinte lehetetlen megszabadulni.”
Pétert nem az alkohol ölte meg, hanem saját korlátozó hite. Elhitte azt, amit valószínűleg Te is elhiszel.
157-en válaszoltak arra a kérdésemre, hogy „Megítélésed szerint egyszerű-e megszabadulni káros szokásainktól?”
A 138 főből mindössze 4-en gondoltátok úgy, hogy egyszerű megszabadulni káros szokásainktól.
A beérkezett válaszok közül 138 értékelhető választ kaptam.
52-en válaszoltak saját nevükben, ebből 20 férfi és 32 nő.
68 hozzátartozó válaszolt, ebből 4 férfi és 64 nő.
18-an válaszoltak olyanok, akik sem személyesen, sem pedig hozzátartozójuk révén nem érintettek.
Akkor most úgy érzem, rajtam a sor a válaszadást illetően. De még mielőtt én is válaszolnék a kérdésre, mondanék magamról egy pár szót emlékeztetőül.
14 évesen szívtam el az első szál cigarettámat.
17 éves koromban már napi egy doboz cigarettát szívtam el.
14 éves koromban rúgtam be először.
18 éves koromban kipróbáltam a marihuánát, és 25 éves koromig eleinte heti, majd napi rendszerességgel fogyasztottam.
20 éves koromban kipróbáltam az ópiumot, majd a heroint, és 25 éves koromra súlyos ópiátfüggővé váltam.
18 éves koromtól 25 éves koromig tehát gyakorlatilag az összes tudatmódosító szert kipróbáltam, és rendszeresen fogyasztottam is azokat (LSD, amphetamin, kokain, ópium, morfium, stb..).
Pontosan tudom, milyen hajnal háromkor csak azért lemenni a NON-STOP- ba egy üveg kommersz barackért, hogy el tudjak aludni. Vagy mások által agyonhasznált, csorba tűvel magamba szúrni a világ legerősebb heroinját India poros utcáján.
De azt is tudom, milyen mindenféle gyógyszeres segítség nélkül megélni az ópium okozta elvonást. A hasmenést, hányást, hidegrázást, az ízületi fájdalmakat, és a legsötétebb depressziót. Vagy várni a véreredményre, hogy vajon elkaptam-e az AIDS-et.
Pontosan tudom, mint jelent a hozzátartozókkal viaskodni és bizonygatni, hogy nincs semmi bajom. Nem egyszer megéltem a teljes kiszolgáltatottságot a pszichiátriai osztályokon, az orvosok lenézését, és a betegtársak megvetését. Tudom, mit jelent visszaesni, és újra és újra nekifutni a leszokásnak. Pontosan tudom, milyen érzés az, amikor azzal szembesülsz, hogy az egész életedet újra kell értelmezned- és építened.
Én, Dudits Dénes, felépült szenvedélybeteg, az Első Magyarországi Magán Addiktológiai Egészségközpont Terápiás programigazgatója, aki 12 éve foglalkozom szenvedély betegek kezelésével, én, aki már nem dohányzom, nem fogyasztok soha egy korty alkoholt és semmilyen más kábítószert, teljes meggyőződéssel állítom, hogy KÁROS SZOKÁSAINKTÓL MEGSZABADULNI A VILÁG LEGEGYSZERŰBB DOLGA!!!
Én ma azért élek olyan életet, mint amire mindig is vágytam, mert nem hittem el azt a hazugságot, amit a képen heverő Péter elhitt. Nem hittem el, hogy leszokni nehéz, bár páran megpróbálták velem is elhitetni.
Az, hogy ennyien így vélekedtek erről a kérdésről, nem azt bizonyítja, hogy én tévedek, vagy hogy nehéz lenne leszokni káros szokásainkról. Csupán azt bizonyítja, hogy milyen sokan szeretnek saját személyiségfejlődésük útjába állni, és megakadályozni magukat abban, hogy minőségi életet élhessenek.
Minden feladat elvégzése, így a leszokás is éppen olyan nehéz, mint amilyen nehéznek egy adott helyzetben annak lennie kell. Nem nehezebb.
Mikor mondod egy feladat elvégzésére, hogy egyszerű?
Szerintem akkor, ha:
-tudod, hogy hogyan fogj hozzá a feladat megoldásához
-tudod, hogy mikor mit kell pontosan tenned
-van egy előre kidolgozott stratégiád
-ha rendelkezel a feladat megoldásához szükséges eszközökkel
-ha már van rutinod a feladat megoldásában
Ugye, hogy milyen egyszerű? Biztos vagyok benne, hogy az, ami Számodra egyszerű (legyen az bármi), az éppen a felsoroltak miatt az. Miért gondolod, hogy káros szokásainktól való megválás esetén valami egészen másról van szó? Csapj már végre a homlokodra, és mondd ki: Ja, ennyi az egész! Igen!
KIDMEN feb 3
Kedves Dénes!
“Pontosan tudom, mint jelent a hozzátartozókkal viaskodni és bizonygatni, hogy nincs semmi bajom.”
Látva ezt a sokkoló képet,olvasva vallomásodat,most is csak az jut eszembe!HOGYAN ÉRJE EL A HOZZÁTARTOZÓ,HOGY A SZENVEDÉLYBETEG BELÁSSA SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE!ÉS SEGÍTSÉGET KÉRJEN!
Mert ha erre megkapja a szülő,a feleség,a gyerek a választ,akik szenvednek az alkoholistától,drogostól,játékszenvedélyestől,és TEHETETLENEK!már sokkal egyszerűbb dolog lesz ezeket a sorokat elfogadtatni!DE ADDIG?!ADDIG MIT TEGYÜNK?
mert hazudnak!tagadnak!mindenkinek és önmaguknak is!
Bea feb 4
Kedves Dénes!
A mi családunk is tanácsot, segítséget kér, hogy mivel ébresszen rá egy értékes és jó embert arra, hogy amit csinál, az betegség és fizikailag-lelkileg tönkreteszi saját magát és a környezetét. Az elmélet és az észérvek egész sora mind kudarcot vallanak. Hogyan viselkedjen a társ, a testvér, a szülő?
KIDMEN feb 4
És azt kitől tudjuk meg,hogy Pétert kik,hogyan,hányszor szerették volna megmenteni!?és miért nem sikerült nekik?mert nem hiszem hogy azt mondták neki hogy nem sikerülhet!mert mi se azt mondjuk!CSAK LEHET HOGY ROSSZUL MONDJUK!
KIDMEN feb 4
ha jól értem,157 válaszadóból 105 aki érintett,és szeretné megmenteni a Péterhez hasonlókat!és az érintettek,ők hol vannak?
akarnak egyáltalán változni!változtatni?
aki benne van hozzátartozóként,csak az tudja,milyen ellenállásokba ütközünk!hát akkor hogyan is lehet a Péterhez hasonlóknak segíteni amikor még lehet!a kollégám decemberben veszítette el feleségét,aki az utolsó percig tagadta,hogy alkoholista!és fel volt háborodva,hogy a férje elhagyta,és ki merte mondani,hogy azért mert már nem bírta tovább mellette az italozásai,viselkedése miatt!
Valiki feb 4
Szerintem akkor egyszerű, ha meggyőződsz róla, hogy lehetséges.
KIDMEN feb 4
bocs a sok hozzászólásért,de feltört belőlem az a borzalmas érzés,az az élmény amikor egyszerűen mindent próbáltam,és semmire nem mentem vele,és majdnem ide került!és lehet hogy van aki megért!
bogárka feb 4
Kedves Dénes!
Nem lehet, hogy Péter nem is akart igazán leszokni?
Én heroinfüggő vagyok.2 hónapja vagyok tiszta.
A heroin előtt én is minden más kábítószert kibróbáltam.
Emlékszem, a Kábítószerek Világa című könyvben olvastam először részletesebben a heroinról és az abban lévő képek és emberi történetek, olyan mély hatással voltak rám, hogy tudtam ez az a szer amihez soha nem szabad hozzányúlnom,sőt én lettem a legnagyobb ellensége.
Aztán, egy labilis idegállapotomban hazamentem és otthon a haverok ÉPPEN heroint szívogattak.Abban az állapotban úgy gondoltam, milyen jó lesz most egy kicsit szívni,legalább megnyugtat.Nem sokáig magyarázkodtam magamnak,Én úgyis erős vagyok, csak most!Megnyugtatott.Utána elég sokszor volt”most utóljára”, addig addig, amíg arra eszméltem, hogy már csak a heroinnal tudok működni.Szörnyű volt a felismerés,soha nem felejtem el.Akkor én néztem le magam, nagyobb volt a szégyen érzetem, mint a kábítószer élvezete és ez az érzés kéztetett arra, hogy segítséget kérjek, mert nem akarok tovább így élni.
Nem a mások lenézése fáj, hanem a saját magunké!
Ezt a rövid történetet,példaként írtam, hogy milyen könnyű beleesni a heroinfüggőségbe, viszont a felismerés milyen szörnyű, és e mellett az érzés mellett a leszokás egy megválltás.
Számomra könnyű volt leszokni, így útólag visszagondolva, olyan lehet, mint egy anyának a szülés.Nagyon fáj,de a fájdalom elmúlik és a szeretet az öröm lép a helyébe.Egy új élet kezdődik.
bogárka
Zebra 12 feb 4
Sziasztok!Az én anyukám 20 éve alkoholista.Pár hónapja valami történt vele,nem tudjuk hogy mi,és azóta nem iszik egy kortyot sem!Most a régi ivós barátai elhívták egy összejövetelre,amira el is fog menni,csak hogy megmutassa neki már nem kell az alkohol.Én ettől nagyon félek ,mert még nem tartom elég erősnek ahoz,hogyha a barátok isznak akkor ne koccintson ö is egyet,aztán még egyet,és még egyet!Nem tudom mit csináljak!Próbáltam vele beszélni,de ö csak azt mondja hogy elég erős ehez!Nagyon félek!Ez a “tiszta”pár hónap felejthetetlen volt vele!Ha valaki tudna taná
csolni valamit,nagyon megköszönném!
Zümi feb 6
Kedves Bogárka,
Téged a környezeted győzött meg arról, hogy le kell szoknod a kábítószerről vagy csak miután te is eldöntötted, hogy leakarsz szokni csak akkor jött az életedben az igazi áttörés? Nagyon örülök, hogy abbahagytad. Én “csak” hozzátartozó vagyok, de ahogy látom az írásokból kéznyújtásnyira lehet mindenkitől a megoldás. Szuper jó döntés volt részedről. Igazán örülök. Várom már ezt a változást a bátyám életében is.
Minden jót!