13
kedd
Most akkor igen vagy nem?
Mint tudod, a Józanság Hírlevélben feltettem azt a kérdést, hogy megítélésed szerint egyszerű-e megszabadulni káros szokásainktól.
A válaszadók egy része azt válaszolta, hogy igen.
Vagyis egyesek szerint káros szenvedélyeinktől egyszerűen meg lehet szabadulni. Lentebb megtalálod, hogy mire alapozzák ezt a vélekedésüket. Kíváncsi lennék rá, hogy mi a Te véleményed!
Ha esetleg Te még ezidáig nem válaszoltál volna a feltett kérdésre, akkor most újra lehetőséged van rá.
És most is, mint ahogyan azt korábban is ígértem, a kedvességedért és idődért cserébe két nagyszerű ajándékot szeretnék felajánlani Neked.
Az első ajándék, amit mindenképpen kézhez kapsz, az annak az ismeretnek egy része, ami ahhoz szükséges, hogy Te is elkészíthesd a saját személyre szabott felépülési terved!
Továbbá, ha válaszolsz a kérdésre, akkor Te is részt vehetsz azon a sorsoláson, amin a válaszadók között kisorsolunk két nagyszerű önsegítő eszközt: egy doboz S-Control sóvárgáscsökkentő étrend-kiegészítő kapszulát, és egy Józannak Maradni című könyvet, ami a visszaesés megelőzéséről szól. Az ajándék értéke 10 800 Ft.
A kérdést itt tudod megválaszolni.
Válogatás a beérkezett válaszokból
“…könnyű, mármintha van akaratereje az illetőnek. Én nagyjából egyik napról a másikra hagytam abba a kávé, fekete tea, cigaretta, alkohol és a drogfogyasztást (keménydrogot sosem használtam). Az ok igen egyszerű volt, ezt akartam tenni, mert gyerekeim lettek, mert elkezdtem egy gyülekezetbe járni, ahol ez volt a norma…stb…”
“…erős vagyok…”
“IGEN. félelem az elvonástól…”
“Az én véleményem szerint igen, mert én világ életemben egészségesen éltem, soha nem ittam, nem dohányoztam, nem kávéztam stb.-stb. Éppen ezért nekem felfoghatatlan, ha valaki nem tud “nem”-et mondani, de látva a párom, sajnos azt kell, hogy mondjam, borzasztó nehéz megszabadulni – egyeseknek! – a függőségétől, – mert nem vagyunk egyformák.”
Nos?
Ezek után Te mit gondolsz?
Pégé jan 13
Véleményem: Az akaraterőnek köze nincs a pohár vagy a drog letevéséhez. Akarjon egy cukorbeteg nem az lenni akaraterőből. Ugye nem megy? Hát ilyen a függőség is, ilyen betegség. Ha már valaki függő lett, mármint én is az voltam, nem tudja egyszerüen abbahagyni. Ha nem beteg, akkor igen. Én is bármikor leteszem a kávét, vagy az édességet, dea az alkoholtól nem tudtam ilyen egyszerüen megszabadulni. Aki a hittel abba tudta hagyni, azt megértem, mert a hit az tud annyi segitséget adni. Végül is valamilyen erő szabaditott meg engem is, nekem Ő a Jó Isten. Mondhattak nekem bármit, kérhettek bármit, ameddig nem jutottam el a pokol ajára, nem volt nekem semmi szent, esetleg az alkohol. Most már abban a kegyelemben élek, hogy pár éve józan vagyok, de dolgozom rajta minden nap. Én az AA. és a Jó Isten segitségével tudom ezt tenni.
Szerintem nem könnyü abbahagyni, kemény munka szükséges hozzá.
Sok sikert a szenvedőknek!!!!!
Laura jan 17
Ha egyszerű lenne, akkor nem lenne miről beszélgetni.
Letennénk a poharat, és kész.
Sajnos nagyon nehéz. Főleg azért, mert az ember tagad, hazudik, még önmagának is. Vagánykodik, hogy “semmi probléma, én bármikor abba tudom hagyni, ha akarom”. De nem akarom, nem tudom addig, amíg az alkohol az úr az életemben. Amíg ő irányít, addig inni kell!! Mert kell, és ezt csak az érti, aki átélte. Itt nincs szó akaraterőről, gyengeségről, aki ezt írja, annak sosem voltak problémái sem alkohollal, sem egyéb függőséget okozó szerekkel.
Aztán eljut az ember a mélypontra, ahol már se becsület, se család, se munka, se egészség. Ha akkor belátom, hogy nem én vagyok az úr az életem irányítása felett, és elfogadom a megfelelő segítő kezet, akkor van lehetőség arra, hogy megszabaduljak káros szenvedélyemtől. Én az AA 12 lépését betartva, az AA tagokkal való rendszeres kapcsolattartással tudok talpon maradni. Ami még fontos, a hit. Teljesen mindegy, hogy Istenben, Felsőbb Erőben, Universumban…., a lényeg a hit, ami segít átvészelni a nehéz napokat, erőt ad a folytatáshoz. Én még e mellett az agykontroll technikáját is elkezdtem alkalmazni, és jó irányba változott az életem.
Ez egy nehéz, rögös út, tele buktatókkal. Most már nem nyúlok a pohárért, mert rájöttem, hogy az ivás nem old meg semmit. Most is vannak problémáim, de ezek már megoldandó feladatok, és nem lehet ok az ivásra.
„JELENLEGI KÖRÜLMÉNYEINK ELFOGADÁSA
A legfontosabb feladatunk az, hogy elfogadjuk a jelen körülményeket, önmagunkat és másokat úgy, ahogy vannak. Ezáltal olyan alázatra teszünk szert, ami a valóságra épül. E nélkül haladás nem lehetséges. Újra és újra vissza kell térnünk erre a nem
éppen hízelgő kiindulópontra. Így gyakoroljuk az elfogadást, melyet életünk minden napján hasznosíthatunk. Ha életünk tényeit a valóságnak megfelelően értelmezzük, és nem használjuk fel őket kifogásokként, apátiára vagy kishitűségre, akkor szilárd alapul szolgálhatnak egészséges érzelmi életünkre és lelki fejlődésünkre.”
(forrás: Bill így látja c. könyv, 44. old.)
szabo attila jan 19
41 eves vagyok 15 eves korom ota szipos akkoriban jo otletnek tunt ezt a fuggoseget palinkaval gyogyitani.Termeszetesen villamgyorsan alkoholfuggo lettem es ami ebbol kovetkezik iskolaimat nem vegeztem el kapcsolataimat rendre felszamoltam-zavartak a pialasban.Az AA-t 6eve ismerem rajottem arra hogy egyedul keptelen vagyok kitorolni az agyambol egyetlen szerelmemet az alkoholt.Nagykepuen azt mondanam hogy paradigmavaltasra van szukseg ahhoz hogy megszabaduljunk karos szenvedelyeinktol de nagyon fontosnak tartom hogy reszegsegeink emleketol ne szabaduljunk meg soha.Tisztelettel Attavist.