december
28
vasárnap


Csak enyhülést várnak, nem gyógyulást


Akik olvassák a Józanság Hírlevelet, tudják, hogy karácsonyi jókívánságként ugyanazzal a történettel kedveskedtem, mint tavaly. Annak, hogy ismételten ugyanazt a történetet küldtem, és hogy ez a jövőben is így lesz, egyetlen oka van.

 

Azt akarom, hogy megértsd azt, ami a legfontosabb. Azt a parányi titkot, ami végleg megszabadíthat a függőség gyötrő kínjaitól, és megajándékoz egy minőségi élettel. Szerinted mi lehet ez a parányi titok? Kérlek, írd meg itt a blogon, hogy Neked mit üzen ez a történet.

 

De még mielőtt ezt megtennéd, szeretnék Veled megosztani a karácsonyi üdvözletre érkezett válaszok közül kettőt (természetesen név nélkül).

 

Mindkét üzenet olyan ember tollából származik, akik még nagyon messze vannak a tényleges felépüléstől, és még sok szenvedés vár rájuk. Soraik elárulják, hogy ők valójában csak enyhülést várnak, és nem gyógyulást.

 

  1. “nos ez még akár jó is lehetne, csak eg ybaj van vele sztem …mégpedig az, hogy eleve közvetít egy amúgy is elesett ember felé egy hatalmas magas lóról való beszélést, és lenéző, lekezelő stílust, én szerintem ez nem hiszem, hogy megfog olyat akinek tényleg komoly segítségre van szüksége pont a hangneme miatt..na de csak egy személyes és egyéni észrevétel, egyebekben pedig
    boldog új évet mindeninek !!”
  2. “Kellemes Karácsonyt!Nem kérek több levelet, jó útra tértem.”

 Karácsonyi jókívánságként ezzel a történettel kedveskedtem:

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

-Mit árulsz itt?-kérdezte.
-Mindent, amit a szíved kíván-válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a síját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

-Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és felelemtől való szabadságot akarok-mondta, majd kis idő múlva még hozzátette-nem csak magamnak, hanem minden embernek a Földön.

Isten mosolygott:

Kedvesem, azt hiszem félreértettél-mondta. Mi nem gyümölcsöket árulunk itt. Csak magokat.

Anthony de Mello Sj

 

2 hozzászólás

  1. Péter dec 28

    Kedves Dénes,
    nem tegnap óta figyelem heroikus küzdelmedet, mindig mások érdekében.
    Az idézett üzenet igazságtalan és nem is valós. Mindig a mély emberséget éreztem a kitaszítottakkal szemben,a hajótöröttek iránt.
    Áldjon meg ezért a Mindenható!
    Nagyjából sikeresen jövök le erről az átkozott alkoholról, nagyon sok szenvedés van mögöttem. Még ha szeretném a szeszes italt!? De érzelmi válságok, stressz rövidebb visszaeséseket eredményez.
    Idejét nem tudom, mikor voltam benyomva.
    Magas beosztásban dolgoztam három évtizedet. De a félelem bére, a stressz kigyilkolt.Jó lenne, ha foglalkoznál a szekunder alkoholizmussal. Sok orvos tagadja, hülyeség.Van ilyen.
    A tegeződésért elnézést, idősebb testvérként vagy jelen az életemben. (jóllehet, én vagyok idősebb, húsz évvel).

    Szeretettel, barátsággal
    Péter

  2. Szögi Eszter jan 9

    Kedves Dénes!

    Én még csak most kapcsolódtam be ebbe a Blogba, és mint felépülőben lévő szenvedélybeteg értem,hogy Isten azért árul magokat,hogy én azt elvessem.Dolgozzak meg a termésért.Ő adja a kegyelmet,de nekem kell megdolgoznom a józanságomért.Ez a kulcs és zár.
    A Névtelen Alkoholisták 12 lépéséből a 3.lépés.

    Azzal a különös szeretettel Eszter

Hozzászólok