4
hétfő
Az alkohol utáni vágyadat nem tudom elvenni Tőled, de örök szomjúságra kárhoztathatlak.
A minap felkeresett egy ember, hogy segítsek neki a leszokásban. A beszélgetésünk elején megkérdezte tőlem teljes nyíltsággal, hogy jelenleg milyen káros szenvedélyeim vannak. Tudni akarta, hogy dohányzom-e, és hogy szoktam-e kávézni. Azt akarta tudni, hogy ugyanolyan „szolga” vagyok-e még mindig, mint ő, mert ha igen, akkor számára hiteltelen vagyok, és biztos, hogy nem fogja igénybe venni a segítségem. El kellet, hogy keserítsem.
Igen. Én is rabszolga vagyok bizonyos értelemben. Igaz, hogy már nem dohányzom, és nem fogyasztok soha egy korty alkoholt sem és semmilyen illegális drogot, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen szabad lennék. Ugyanolyan vagyok, mint minden szenvedélybeteg társam. Vannak napok, amikor szívesen újra átélném az ópium vagy az alkohol okozta eufóriát, mert sok csodálatos élménnyel ajándékozott meg mindkét szer. Ma számomra azonban az a legracionálisabb döntés, hogy nem fogyasztok. Holnap? Egy hónap múlva? 2 év múlva? 5 év múlva? 10 év múlva? Nem tudom. Majd akkor eldöntöm.
Eldönthetem, mert már visszanyertem a döntés szabadságát, amit egykoron a különböző tudatmódosító szerek elvettek tőlem.
Ez vagyok Én, Dudits Dénes, az Első Magyarországi Magán Addiktológiai Egészségközpont terápiás programigazgatója.
Ezzel a bloggal az a célom, hogy minél több embert rászoktassak a Józanságra. Ezért jobb, ha tudod, hogy ennek a blognak az olvasása nem kockázatmentes. Rendszeres olvasásával azt kockáztatod, hogy nem fogsz tudni ugyanolyan élvezettel alkoholt vagy bármilyen más tudatmódosító szert fogyasztani, mint ahogyan azt korábban tetted.
Az alkohol utáni vágyadat nem tudom elvenni Tőled, de örök szomjúságra kárhoztathatlak.
Arany Ágnes aug 4
Kedves Dénes!
Igazán figyelemreméltó az általad indított “forradalom”, az utolsó utáni órában vagyunk. Kívánok sok sikert és még több forradalmárt:-))
Varga István aug 7
Kedves Dénes!
Nagyon örülök, hogy egy ideje feliratkoztam a józanság- hírlevélre. Azóta sokkal jobban megértettem magam, és még inkább, mióta megrendeltem, elolvastam, és elkezdtem alkalmazni a ” Józannak maradni” című könyvet.
Jó pár éve van már, hogy megtudtam, hogy alkohol- beteg vagyok, és már hat különböző terápián vettem részt, melyek közt hol tiszta voltam, hol visszaestem.
Most a legutóbb megismert információk alapján úgy érzem, nagyobb az esélyem a kiegyensúlyozott, boldog életre, mint bármikor korábban. Tetszik a “divat” kifejezés a józan életmódra, csatlakozom! Neked, társainknak, és magamnak is kitartást, sok sikert kívánok.
Lehet, hogy Ágnes szerint az utolsó utáni órában vagyunk, de szerintem csak akkor van így, ha valaki végérvényesen eldobja magától a lehetőséget, hogy felépüljön.
Jó példával járnak előttünk pl. a Finnek, az Írek, mint tudatosan, felelősen gondolkodó, összefogó nemzetek, a te általad meghirdetett forradalomhoz hasonlóan.
Dudits Dénes aug 7
Kedves István!
Köszönöm, hogy vállaltad a nevedet, és hogy Te is csatlakozol hozzánk.
A felépülés első lépése, hogy vállaljuk, hogy kik vagyunk. Meggyőződésem, hogy a szégyen és rejtőzködés a felépülés két legfőbb ellensége.
Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki tagadja azt, ami nyilvánvaló.
Kedves János aug 8
Tisztelt RenascoR Egészségközpont, Dénes!
Hiányoltam az elmúlt hónapokban a leveleket, már arra gondoltam, hogy valahol lemaradtam, és már kikerültem a körlevélből.
Most, hogy megérkezett az ujabb levél, és olvasom – igen sok és érdekes és érdemes írás jelenik meg, a lemaradás tényével már nem kell foglalkoznom. Olvasva a leveleket, a sok ötletet és kiegészítő gyógymódokat mindig felszínre kerül a kérdésem: hol vagyok én ebben, a János, a józanodó alkoholista – mint gondolkodó és érzelmekkel rendelkező egyén.? Igen, valószínű, hogy segítséget nyujthatnak a felépülés minden fázisában,
a tartalmuk (és placebo hatásuk)is hozhat kedvező erdményt. A költségei, fogyasztói ára, elérhetősége nem egészen hozzáférhető -az írásokból – számomra, de ez sokadrendű is részemről.
Sok dolog mellett a felismerés, beismerés, elfogadás, majd a készség és hajlandóság a változásra: nekem ezek hozták meg a változást a fordulatot az életemben. Ebből a személyiségfejlesztő progbamból merített ismereteim adják ma már meg azokat a kiegészítő adalékokat, melyekkel a táplákozásom, eü állapotom
rendeződik. Ehhez szükséges az utógondozás, mint olyan, melyre folyamatosan szükségem van, és társakra, akikkel megoszthatom a tapasztalataimat. Úgy az ivás / nem ivás, mint az érzelmi, lelki és testi tünetek kezélésében igen hatékonyan működünk együtt.
Erről, mint utógondozás és ennek formáiról, elérhetőségeiről is olvashatok a közeljővőben?
Tisztelettel – olvasótok: Kedves János